Ha pusztán az emberi szervezet kémiáját nézzük, akkor kimutatható, hogy a szerelem érzetét a dopamin nevű hormon kelti a testünkben. Ha megpillantjuk a szerelmünket, akkor az agyunkban olyan kémiai folyamatok zajlanak le, amelyek hatására izgatottá válunk, nehezebb a racionális viselkedés, koordinálatlanabbak vagyunk és ezzel együtt emelkedik a tesztoszteron szintünk is.

Szokták mondani, hogy a szerelem elmúlik, ha felszáll a rózsaszín köd. Ebben is van igazság. A dopamin hormont nem termeli a szervezet folyamatosan. A "szerelmes állapotot" a szervezetünk mindössze 30 hónapig képes fenntartani.

Ez vajon azt jelenti, hogy nem létezik örök szerelem??!! Ezért van az, hogy bizonyos idő elteltével ellaposodik a kapcsolat? Ezért gondoljuk azt, hogy másnál kell keresnünk a boldogságot?

Tudósok megállapították, hogy a szerelemhormon csak annyi ideig termelődik, míg megtörténik az utódnemzés és a gyermek biztonságba helyeződik. Ez így sokkolóan hangzik, de magyarázatként szolgál arra, hogy miért történik ennyi szakítás és válás.

Mindenki a boldogságot keresi és úgy tűnik, hogy 5 évente ezt másnál találjuk meg.  :(

Igen, és nem.

A szerelem helyét egy idő után átveszi más, egy megmagyarázhatatlan kapocs, amit megszokásnak hívunk, de erre is van kémiai magyarázat. A kötődés, illetve a szeretet biológiai alapjait az oxitocin és prolaktin nevű hormonok biztosítják.

Úgy tűnik, hogy ezért ragaszkodunk a társunkhoz és ezért érezhetjük azt, hogy inkább a legjobb barátunk, mint szerető...

forrás:
szimpatika.hu
wikipedia.hu