Egyre többet hallok a nyitott házasság intézményéről és ami meglepő, hogy a barátaim, ismerőseim körében is felmerül. Én elég konzervatív gondolkodású nőnek tartom magam és elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha olyan döntést hozzak, hogy "megcsaljam" a párom.

De az vajon megcsalás, ha mindkét fél önszántából és közös megegyezéssel megy bele a házasságtörésbe?

Személy szerint sértőnek érezném, ha a társam egy ilyen ötlettel állna elő és keresném a hibát a kapcsolatunkban és legfőképp magamban. Meg akarnám oldani és ha nem megy, akkor inkább lezárnám a kapcsolatot, hogy esélyt adjak a páromnak és saját magamnak is a boldogságra.

Ha egy kapcsolatban felmerül a gondolat, hogy másnál keressük a testi kapcsolatot, akkor ott valami nincs rendben. Méghozzá szexuális értelemben.

Női aggyal tudok csak gondolkodni, azt tudom, hogy ha egy nő nem kívánja a férfit, akkor annak érzelmi okai vannak és nem testi. Ha a nő nem kapja meg a férfitől a megfelelő figyelmet, kedvességet és elismerést, akkor nem képes teljes odaadással szeretni a férfit. Ez valami védekező mechanizmus lehet nálunk nőknél, ami akár testi tüneteket is produkálhat. Én is átéltem és nem kellemes dolog. Az, hogy tízen x év után már alábbhagy a szexuális lelkesedés és rutinba megy át az együttlét, az elég gyakori. És őszintén nem is tudom, hogy ezt hogyan lehet kivédeni. Akárhova nézek, mindenhol központi probléma a kapcsolat ellaposodása.

Férfi aggyal nem tudok gondolkodni, de megkérdeztem a barátaimat, hogy hogyan vélekednek erről a kérdésről. Egybehangzó volt a válasz, ha az asszony nem akar velük szexelni, akkor ők nem érzik magukat férfinak. Állításuk szerint ők megtesznek mindent, hogy a párjuk érezze a törődést és a szeretet, de ezt mi nők nem értékeljük.

A párkapcsolat adok-kapok alapon működik és ha az egyik fél több energiát tesz egy kapcsolatba, akkor az fárasztó és szélmalom harcnak tűnik egy idő után.

Azoknál a pároknál, ahol közös megegyezéssel lett a házasság nyitott, most úgy tűnik, hogy teljes az összhang. És úgy beszélgettem velük, hogy nem volt ott a másik felük.

Szóval a nők azt mondták, hogy azért mentek bele, mert nem akarták felrúgni az addigi életüket, az együtt töltött időt, a szép emlékeket, a megszerzett anyagi javakat és legfőképp a gyerekeik lelki világát sem akarták megsérteni. Azt mondták, hogy most érzelmi és testi törődést is kapnak és az addigi életük is megmaradt. Sőt ez jó hatással volt az otthoni szexre is, sokkal nyitottabbak lettek és azt látják, hogy a párjuk sokkal jobban ragaszkodik és kimutatja az érzéseit, mint előtte.

A férfiak pusztán testiségről beszéltek, nekik csak a szex normális mennyiségű és minőségű megkapása volt a lényeg. Egyikük sem beszélt olyanról, hogy érzelmileg többet kapna, ez csak pusztán biológia.

Mennyire fura, hogy ennyire különbözik a férfi és női agy és érzelmi működés. A pasik jól működnek egy párkapcsolatban, ha a szexuális élet rendben van. Egy nő jól működik egy párkapcsolatban, ha az érzelmi élete rendben van.

Jogos a kérdés tehát, hogy elítélendő-e a nyitott házasság. Van-e abban bármi rossz, ha két ember, akik szeretik egymást megállapodnak abban, hogy úgy tartják életben a házasságukat, hogy belép még valaki(k) az életükbe?

Megcsalás-e az, ha mindkét fél beleegyezik és jól érzi magát a helyzetben?

Le lehet élni több évet így? Megjavulhat ettől egy házasság? Hosszútávon nem fog sérülni senki?

Ezekre nincs válasz, az idő eldöntheti...