A boldogság egy megfoghatatlan elképzelés, amit nem tudunk leírni szavakkal.

Egy fájdalmas szakítás után az ágyamon bömböltem és azt mondogattam, hogy én nem ezt akartam én csak boldog akartam lenni. Nem szeretnék semmi mást, csak boldog akarok lenni.

De mi az a boldogság?

Miután kisírtam mindkét szemem és elkezdtem újra magamhoz térni, azon gondolkodtam, hogy valójában mit akarok. Szeretnék boldog lenni és pont.

Nem tudtam meghatározni, hogy mi az a boldogság, de azt akartam. Abban az adott pillanatban azt jelentette volna a boldogság, hogy az a bizonyos valaki odajöjjön, megölelgessen és azt mondja, hogy szeret és ezentúl minden másként lesz.

Aztán teltek a hetek és én még mindig csak azt hajtogattam, hogy csak boldog szeretnék lenni. De akkor már nem úgy gondoltam, hogy az a bizonyos valaki hozza el nekem a boldogságot...

Sok időt töltöttem azzal, hogy figyeltem az embereket és próbáltam kitalálni, hogy boldogok-e. Nézegettem a párokat, családokat a plázában, az étteremben, a parkban, az uszodában, mindenhol. De nem láttam az arcukon a felhőtlen boldogságot. Mindenkin csak a megszokást, az unalmat láttam.

Figyeltem és kérdezgettem a barátaimat is, hogy boldogok-e. Eleinte azt gondolták, hogy nem vagyok komplett, aztán elgondolkodtak és számot vetettek az életükről ők is. Arra jutottunk, hogy senki nem boldog a környezetünkben.

De egyikünk sem tudta megfogalmazni, hogy mi a boldogság.

Van egy gyönyörű kislányom, egészségesek vagyunk mindketten. Van saját lakásom és autóm, van munkám és vannak barátaim. Miért nem vagyok boldog?

Hiányzik az életemből a szerelem. De, ha megtalálom a szerelmet, akkor boldog leszek? Akkor azt fogom érezni, hogy boldog vagyok, vagy akkor is fog hiányozni valami a boldogságomhoz?

Úgy gondolom, hogy igen. Az a baj velünk, emberekkel, hogy elégedetlenek vagyunk és mindig többre vágyunk.

Arra vágyunk, hogy az életünk minden területe rendben legyen:

• egészség
• szerelem
• anyagi biztonság

De bármink is van, sose lesz elég. Mindig többet és jobbat szeretnénk. Megértőbb társat, több fizetést, jobb kocsit, külföldi nyaralást, új tévét, több romantikát.

Közben észre sem vesszünk, ha eljön az, amire akár hónapokig vártunk. És azért nem vesszük észre, mert közben egy újabb vágyat követünk és azután ácsingózunk és mondjuk újra, ha ez megtörténik, akkor boldog leszek.

Az igazi boldogságot akkor fogjuk elérni, ha semmihez nem kötjük, csak a saját érzéseinkhez. Nem akarom az észt osztani, csak kezdek rájönni, hogy ha saját magamat megszeretem, akkor nem kell feltételeket szabnom, hogy mikor leszek boldog.

Most már nem gondolom azt, hogy egy férfi kell az életembe és akkor leszek igazából boldog. Persze nagyon szeretném, ha rám találna a szerelem, de nem tehetem ettől függővé a saját boldogságomat.

Azt gondolom, ha boldog vagyok, akkor másnak is tudok boldogságot hozni az életébe és ennek nem lesz köze ahhoz, hogy mennyi pénzem van, milyen kocsiba ülök be reggel, amikor elmegyek a munkahelyemre.

Csak is az fog számítani, hogy jól érzem magam a bőrömben. Most ezen dolgozom, azon, hogy boldog legyek, hogy egyedül is jól érezzem magam. :)

Ui.:

És, amióta ezt át tudtam programozni az agyamban és tudatosabban élek, azóta egy re több boldog párt és családot látok. Van remény, már majdnem boldog vagyok. :)